Pihenő

NIKON F80 + NIKON 50mm f1.4 + KODAK EKTAR 100

Nassfeld

Idén volt az első alkalom, hogy komolyabban fotóztam síelés közben. Mivel a digi felszerelést féltettem, így a filmes F80-t vittem fel a hegyre, egy 20mm f2.8 manuál obival és egy tekercs KODAK E100VS diával. Sajnos az F80 és a 20mm-s obi kombóval nem lehetett fényt mérni, így fénymérő hiányában a reggeli digivázas fénymérésre hagyatkoztam, amit még a szálláson ejtettem meg. Sajnos az eredmény nem mindig lett tökéletes. Ez lenne az első kép amit publikálok.

Andi

Már régóta terveztük Szerelmemmel, hogy készítünk pár képet otthon. Nem igazán szoktam ilyen stílusú képeket készíteni, de most ebből megmutatnék egy szűkebb válogatást.

Szigetszentmiklós

Kopp-kopp

Egyszer csak vége lesz a télnek

Szombat hajnalba kimozdultunk Ádám barátommal egy kis zár koptatásra. A cél Szigetszentmiklós volt. Eleinte szép fények, szép felhők voltak, aztán sajnos gyorsan kitisztult az ég. Azért bemelegítésnek nem volt rossz.

Lánchíd

Gondolom már sokak hallottak a Lánchíd kapcsán kiírt fotópályázatról. Elkészítettem a saját verziómat ma reggel. Akik ismernek, tudják, hogy imádom a hosszú záridős képeket. A másik nagy kedvenc mostanában a multiexpó. Gondoltam miért ne lehetne összehozni a kettőt? Egy lövés Budáról egy Pestről. Aki ma látott reggel gondolom jól szórakozott. Egy fotós Pest és Buda között rohangált a Lánchídon a kora reggeli órákban. A szimmetria sajna nem lett tökéletes, de nem tudtam ugyanazt a nézőpontot megtalálni hiába szaladgáltam ide-oda.

Miután a Lánchíddal végeztem, kicsit tekeregtem még Ádám barátommal a Váci utca környékén. Séta közben bekeveredtünk a Párizsi udvarba, ahol még sohasem fotóztam. Gondoltam itt az ideje, hogy ezen is túl legyek.

Harmadik de mégsem...

Az idei Sajtó Fotó Pályázat zsűrizése után amolyan egyik szemem sír, a másik pedig nevet állapotba kerültem. Ha valaki a pályázat előtt azt mondja ez a sorozatom harmadik lesz a művészetek sorozat kategóriában, azt nehezen hittem volna el. Nagy álmom teljesült volna vele, hogy a két évvel ezelőtti eredményem után, amikor megnyertem a művészet sorozat kategóriát, sikerül valamit újra letenni az asztalra. Végül is harmadiknak szavaztak meg a döntő fordulóban, de pechemre ebben a kategóriában nem hirdettek harmadik helyezettet...
Végül is boldog vagyok az eredmény miatt, látva az idei képeket, hiszen nem a legerősebbnek hitt sorozatom szerepelt a legjobban, de egy kis szomorúság is van bennem, hogy hivatalosan nem jelenthetem ki harmadik helyem. Na majd legközelebb!

Metro Photo Challange

A tegnapi napon kihirdették az idei Metro pályázat első tíz fotóját három kategóriában. Két képpel sikerült bekerülnöm.

Túl sok reményt nem fűzök a továbbiakhoz. Nem nagyon szoktam olyan pályázatokon elindulni, ahol a végső sorrendet a közönség dönti el, mert ezek az amolyan "kinek van több haverja" versenyek. Több ismerős név is van a fotók között, akiknek szintén sok sikert kívánok! Aki gondolja szavazzon képekre, vagy ha talál neki jobban tetszőt, akkor arra.

link

Photokina 2010

Kölni utazásom története még július 24-én kezdődött, a III. Fotomarathon rajtjánál, amikor még nem is sejtettem, hogy a képsorozatommal megnyerem a fődíjat. Miután megkaptam a témaköröket, az az ötletem támadt, hogy a lehető legegységesebben készítem el a sorozatomat. Az ötletem szerint, fekete-fehérben, a mozgást és az idő múlását érzékeltetve oldottam meg a feladatokat. Aztán jött a telefonhívás a fődíj felajánlójától a Partners Kft-től, aki a HASSELBLAD magyarországi forgalmazója, hogy sikerült megnyernem a fődíjat, elutazhatok velük Kölnbe megtekinteni az idei Photokina kiállítást. Akkor még nem is gondoltam, hogy mekkora élményben lesz részem.

Régóta foglalkoztatott a gondolat, mint fotóst, hogy vajon milyen lehet ez a vásár, mi várja az odalátogatókat, miért annyira híres ez a kiállítás? Aztán a helyszínre érve az addigi elképzeléseimet gyorsan felül kellett írnom. Sokkal monumentálisabb, látványosabb és szervezettebb volt minden, mint ahogy elképzeltem korábban. A beléptetés gördülékenyen haladt, könnyedén kezelték a szervezők a nagy emberáradatot. A külső parkolókból a látogató pár perc alatt a külön buszok segítségével a főbejáratnál találhatta magát, ahol a belépés után elé tárult a látvány. A hihetetlen alapterületű standokon, kivétel nélkül az összes gyártó minden terméke kipróbálható volt bárkinek. Olyan technikai felszereléseket tudott kezébe fogni a halandó fotós, amit csak a hivatásos profik engedhetnek meg maguknak a munkájuk során. Az elmúlt időszakban szinte minden nap emlegetett, mindenki számára érzékelhető válság persze itt is érzékelhető volt. Az előző kiállításhoz képest egy kicsi visszaesés volt a kiállítók számában, de ez semmi esetre sem ment a minőség rovására. A szeptember 21 és 26 között megrendezett vásáron 1251 kiállító mutatta be termékeit a világ minden tájáról. Nem volt olyan termék, márka aminek kiállítási helyét az információs pultnál ne tudták volna megmondani. A kiállításon eltöltött két napomból az elsőn a HASSELBLAD standjának vendége voltam. Lehetőségem volt kipróbálni a legújabb H4D-31 kamera mellett a régi analóg típusokat is. Lenyűgöző volt ezeknek a gépeknek a felépítése, minősége. Azt mondják, a jót könnyű megszokni, így nem csodálom, hogy kicsit nehezemre esett visszaadni a próba után a kamerákat. A gépek kipróbálásához a HASSELBLAD megteremtette a legjobb környezetet: modellek lélegzetelállító ruhákban és sminkkel, a tárgyfotózás kedvelőinek egy műtermi körülmények közé beállított korom fekete Ferrari. A Ferrari jelenléte a standon nem volt egyébként véletlen, hiszen a Photokina alkalmával jelentették be a Ferrari és a HASSELBLAD közös kooperációjában készült tűzvörös, ágaskodó paripával ellátott H4D kamerát. Igazán felejthetetlen élményeket sikerült szereznem vendéglátóim jóvoltából.

A kiállításon eltöltött második napomon volt lehetőségem igazán körülnézni a többi standon. Reggel már nyitásra a kapuban voltam, és a kiállítói kártyám segítségével a nagyközönség előtt sikerült bejutnom a standokhoz, ezzel nyerve egy kis egérutat a tömeg elől. Fényképezőgép a nyakba, fotóstáska a háton és indulhatott is az egész napos túra a fotózás világában. Többen tanácsolták nekem, hogy ne ragadjak le egy-egy helyszínen, mert akkor esélyem sem lesz végignézni mindent. Ezt megfogadva próbáltam valamilyen rendszerben haladni sorról-sorra, de ez hamar sikertelennek bizonyult, miután észrevettem, hogy a kiállító csarnokoknak még emeleti szintjei is vannak. Ezután inkább a megérzésemre hagyatkozva haladtam, és álltam meg a számomra érdekes standokon, na meg egy kis grill kolbászra és egy pohár sörre a büféknél, hamár Németországban voltam. Több konklúziót is levontam az itt eltöltött idő alatt. A gyártók egyre inkább kezdenek a képrögzítés terén is elmenni a manapság oly divatos 3D világ felé, több standon 3D videokamerák, fényképezőgépek és TV-k jelezték az új technika eljöttét. A másik, hogy egyre több területen, különösen az állványok és a stúdió világítás terén számomra ismeretlen keleti gyártók jelentek meg, amelyek komoly alternatívát kínálnak a már ismert márkákkal szemben, remélhetőleg megfelelő minőségben. Kétnapos látogatásom eredménye kisebb izomláz és jó pár szatyornyi termékismertető és leírás lett.

Vonalak

Egy kis nyár

Akár milyen rossz is kijelenteni, leírni, nagyon közeledik a tél. Egyre később világosodik, korábban sötétedik, szinte napról napra hidegebb van. Az ősznek egyfelől örülök, mert ilyenkor nagyon szeretek tájképezni járni, másrészről meg jó lenne a nyári melegben mászkálni, és élvezni a napot.
Egy kis nyári városligeti hangulat a szürke hétköznapokra.

Velencei tó

Hosszú idő után vasárnap sikerült elmennem fotózni egy nagyon kedves fotós baráttal, Dobrovits Ádámmal. A Velencei tó volt az úti célunk. Az időjárással nem volt nagy szerencsék. Mire odaértünk, elkezdett esni az eső. Aztán elállt. Aztán megint esett. Csak viszonylag rövid időre értem rá, hattól kilencig fotóztunk, aminek ez lett az eredménye.

A fotózás közben vettem észre a kikötőben lévő különböző oszlopokat. Mindegyik valamilyen számot jelenített meg tükörképével együtt. Így született a "188" és "80" című képem.

Irány Köln!

Nagyon el vagyok tűnve mostanában, de szinte semmi időm a blogra. Új lakásba költöztünk és ez felemészti minden szabadidőmet. Az asztali gépem még a régi lakásban minden fotós cuccal, de már látszik az alagút végén a fény.
Nagyon jó hírt kaptam a hetekben, ami a tegnapi nap után most már publikus. Megnyertem a III. Fotomarathon fődíját, így jövő héten három napot lesz szerencsém eltölteni az idei Photokina-n Kölnben, a HASSELBLAD haza képviselete, a Partners Kft. jóvoltából. Nagyon örültem a hírnek, hiszen gép a költözés miatt azóta szinte nem is volt a kezemben, így végre lesz időm és alkalmam újra fotózni korlátlanul. Természetesen a képeket majd megosztom itt az oldalon is.

A nyertes sorozat itt tekinthető meg: link

A négy elem

Az Ágens Fényfestő Egylet, amelynek tagja vagyok, 2010.08.18-31. között kiállítást tart az Ágens Galériában (1027 Budapest, Fő u. 73.). A kiállítás megnyitója 2010.08.18. 18:00.
A téma a négy fő elem (föld, víz, tűz, levegő).
A kiállításon e két képem mellett további kettő lesz látható. Ha érdekel Titeket melyik, gyertek el a megnyitóra. :)
A kiállítók: Velican-Patrus Dóra, Bóka Attila, Vass Szabolcs, Dobrovits Ádám, Mederos António, Szabó Endre, Patrus Sándor és Kömöz Gergely.
Mindenkit sok szeretettel várunk!

RAW + JPEG

A korábbi bejegyzésemnél írtam, hogy a Fotomarathon-t idén ff-ben fotóztam végig. A képek feldolgozásánál ért a meglepetés, hogy a gépet hiába állítottam ff-re, a RAW képekből a színes változat is rendelkezésre áll. Az ff beállítás csak a JPEG képekre vonatkozott, a RAW állományra nem. Ez így utólag átgondolva, figyelembe véve a RAW működését teljesen egyértelmű, de mégsem gondoltam rá első körben.
Ha majd egyszer lesz időm, megmutatom az összes képet utómunkázva színesben, addig is egy a nagy meglepetésre.

Díj

A minap kaptam egy vándordíjat S. Faragó Gyöngyitől, amit nagyon szépen köszönök Neki ez úton is. Sokáig nem tartogattam magamnál, hagyom, hogy járja útját ez a díj.
Gondolkoztam ki az a "Tehetség", akinek tovább tudnám ez adni. A választásom végül Balogh Zoltánra esett. Azt gondolom Zoli ékes példája annak, hogy kitartással, elhivatottsággal lehet igazán eredményeket elérni. Közel három éve ismerem Őt, képei, nézete nagyon sokat változott ez idő alatt, kialakított egy rá jellemző stílust. Ismeretségünk nem mindig volt felhőtlen, a fotós rivalizálás miatt volt pár nézeteltérésünk, amit az idő és mindkettőnk érettebb gondolkodása megoldott. További sok sikert kívánok Neki ez úton is!

Fotomarathon 2010

Nagyon vártam már az idei Fotomarathont több okból. Egyrészről az utóbbi időben nem nagyon volt időm fotózni, és ez egy jó alkalom, hogy 12 órán keresztül kedvenc hobbimnak éljek. Másrészről, az első verseny, amin részt vettem kellemes emlékekkel tölt el, még ha a képek nem is valami nagy számok lettek.
Az idei évre két ötletem volt. Vagy egy helyen tanyázok le, állványra teszem a gépet és nem mozdítom, és ott lövöm meg valahogy a 24 témát, vagy "dinamikus" sorozatot készítek, ahol vagy a hosszú záridővel vagy a mozgások elkenésével érem el a kívánt hatást. Az utóbbi mellett döntöttem végül.
Indulásnál fekete fehérbe kapcsoltam a gépet és kezdődhetett is a loholás. A témák igen nehéz helyzetbe hoztak többször. Többször gondoltam úgy elég, abbahagyom. Végül is az akaraterő győzött, és fél kilencre végeztem a képekkel. Az egész napos loholás eredménye egy méretes vízhólyag a talpon, totális fáradság, és az alábbi képek lettek:

1. Tartsd a sor-SZÁM-ot
2. Formák és fények
3. Üveg és acél
4. Le is út fel is út
5. Ez már majdnem Amerika
6. Kör közepén állok
7. Mindennek ára van
8. Szorgos kezek
9. A szabadság "összeköt"
10. Mint a madár
11. Csupa víz
12. Egy kicsi mozgás mindenkinek kell
13. Viszi a hátán
14. Nekem ő a lexebb
15. Szemétség
16. Kapualjban
17. Egy kis boldogság
18. Gurulunk
19. Benne vagyunk nyakig
20. Az élet értelme
21. ....ban az igazság
22. Egyedül nem megy
23. Bújj hozzám
24. Ez itt a vég-e !?